Meiszter Kálmán
Gyermek fejjel ismertem meg Kálmán bácsit, hiszen szüleimmel nagyon jó barátságot ápoltak Kati nénivel, az első feleségével. Sokat jártak át egymáshoz és akkor időnként én is ott lehettem. Mindig is csodáltam festményeit és rajzait, bámultam ügyességét.
Boriska utcai otthona telis tele voltak festményekkel és én órákig bámultam a falakon függő alkotásokat. Szüleimnek nem egyszer ajándékként átadott egy-egy gyönyörű festményt, amik a mai napig díszítik édesanyám otthonát.
Emlékszem első feleségem is járt hozzá tanulgatni ezt azt a festészet tudományából, és első kiállításán is ott volt.
Az idő telt, az élet egy időre elsodort a Városszéli telepről, édesanyám is távolabb költözött, de a kapcsolata Kálmán bácsival megmaradt. Sokszor kérdezte, mikor lent voltam nála: Kálmánnal mi van? Jól van?
Többet már nem kérdezi meg sem tőlem, sem a bátyámtól. Kálmán bácsi elment, maga után hagyva egy űrt, melyet nem lehet betölteni.
Isten nyugosztaljon Kálmán bácsi. Mindenki Kálmán bácsiját.
Arold Péter