1867-ben adták át a Budapest–Sátoraljaújhely vasútvonalat. Ennek mentén létesült Rákos állomás is, amely hamar fontos vasúti csomóponttá vált. Nem véletlenül: a Szolnok felé vezető második vasútvonal, a Budapest–Újszász–Szolnok-vonal is Rákos után ágazott le, a belváros felől érkezve.
Később, 1892-ben megépült a Körvasút pesti oldala is, amely szintén Rákos állomás közelében, annak belváros felőli végén csatlakozott a hatvani és szolnoki vonalakhoz. Így Rákos állomás nem egyszerű megállóhely lett, hanem ipari és vasúti szempontból is jelentős csomópont.
A környezete mind a mai napig erősen ipari jellegű. Lakóházak gyakorlatilag alig vannak a közvetlen közelében, iparvágányokból viszont annál több kapcsolódott hozzá. Ezek a vágányok hosszú évtizedeken át kiszolgálták a környék üzemeit, gyárait, raktárait, feldolgozótelepeit.
A Mátyásföldi repülőtér felé vezető leágazás egykor az Ikarushoz kapcsolódott, később a NABI budapesti üzemét, valamint az ottani honvédségi létesítményt szolgálta ki. Rákos állomáshoz iparvágány vezetett az egykori Egyesült Gyógyszer és Tápszergyár kőbányai központi telephelyéről is, amelyet később az Egis Gyógyszergyár vásárolt fel. A vasút mentén működő fémhulladék-feldolgozók közül többnek szintén volt saját iparvágánya.
És ezek nem csak térképen létező vonalak voltak.
Aki Városszéli telepen nőtt fel, pontosan tudja, mit jelentett ez a mindennapokban. Rákos állomás nemcsak a vasutasok, gyárak és tehervonatok világa volt, hanem a környék hangkulisszája is. Éjszakánként gyakran a tehervagonok hangos összecsattanása verte fel a csendet. Az a mély, fémes dörrenés, amikor a kocsikat tolták, rendezték, összezárták. Más talán felriadt volna rá, mi viszont annyira megszoktuk, hogy szinte a telep természetes hangjához tartozott.
Ma is a fülünkben cseng.
Ez volt Városszéli telep egyik különös háttérzenéje: a sín, a vagon, a fék, a csattanás, a távoli mozdonyhang. Nem romantikus értelemben, hanem nagyon is valóságosan. A vasút ott volt mellettünk, a mindennapjaink részeként.
Rákos állomásra egykor több ma már megszűnt vagy használaton kívüli iparvágány is csatlakozott. Volt leágazás a Danone által felvásárolt Tejipari Vállalat 2015-ben megszüntetett üzeméhez, illetve a régi kőbányai téglagyárhoz is. Több más, jóval korábban megszűnt üzemi kapcsolat nyomai is megmaradtak, például a MÁV Olajosztó környékén.
Ezek közül sok vágány ma már leromlott állapotban, használaton kívül áll, vagy részben el is tűnt. Az egykori Tejipari Vállalat iparvágányát például már az 1990-es években elbontották, bár az üzemen belüli vasúti rakodóépület raktárként még megmaradt.
Volt idő, amikor Rákos állomástól egészen Rákoscsaba megállóhelyig is futott iparvágány. Ott vasúti rakodó is működött. Ezt az idők során fokozatosan visszabontották az egykori Rákoskeresztúr megállóhelyig, pontosabban a vele szemben lévő Egyesült Vegyiművek telephelyéig.
Rákos állomás történetéhez tragédia is kapcsolódik. 1952. június 4-én egy hibás váltóállítás következtében súlyos vasúti baleset történt az állomás területén. A szerencsétlenség 23 halálos áldozatot és 122 sebesültet követelt.
A környék ipari világa azonban az évtizedek alatt fokozatosan átalakult. Az üzemek egy része megszűnt, másokat átszerveztek, a régi iparvágányok jelentősége pedig csökkent. Az Egyesült Vegyiművek 2013. december 31-i végleges bezárása után az oda vezető iparvágány is használaton kívülre került. A 80a vasútvonal Rákos–Hatvan „A” elágazás közötti szakaszának 2018-ban megkezdett felújítása során ezt a vágányt 2019-ben vissza is bontották.
2020-ban már új vasútfejlesztési elképzelések jelentek meg. A Budapesti Fejlesztési Központ pályázatot írt ki a Kőbánya felső és Rákosliget közötti harmadik vágány megtervezésére. A tervek szerint Rákostól részben az egykori iparvágány nyomvonalát is felhasználnák, és ez kapcsolódna a Keleti pályaudvar–Kőbánya felső között megépülő új vágányhoz.
A 2020-as évek vasútfejlesztési projektjei során felmerült Rákos állomás szerepének csökkentése, sőt utasforgalmi szempontból a megszüntetése is. Ez azonban nem változtat azon, hogy Rákos állomás több mint másfél évszázadon át meghatározó része volt Kőbánya, Rákos és Városszéli telep környezetének.
A rengeteg iparvágány és a két forgalmas vasútvonal miatt Rákos állomás gyakorlatilag rendező pályaudvarként is működött. Nem véletlen, hogy nevük, méretük és részben hasonló funkciójuk miatt sokan összekeverték Rákosrendezővel, amely Budapest XIV. kerületében található. Pedig Rákos állomás külön világ volt.
Ipari világ. Vasutas világ. Tehervagonos világ.
És nekünk, Városszéli telepieknek ennél több is: egy hang, egy emlék, egy háttérben zakatoló korszak.
Mert lehet, hogy a régi iparvágányok közül sok már eltűnt, a gyárak egy része bezárt, a teherforgalom átalakult, de aki ott élt, annak Rákos állomás nem csak egy vasúti név maradt.
Hanem az éjszakai csattanások emléke.
Az a fémes, mély hang, amitől más talán felébredt.
Mi meg csak megfordultunk a másik oldalunkra, mert tudtuk:
dolgozik a vasút.
A fotókon a mi volt – Városszéli telep – vasútállomásunk felülről és a Tejgyár felől nézve.
