XXI. századi WC-t kapott Kertvárosunk

Arold Péter

Igen. XXI. századit. Írhattam volna XXII. századot is, de az még arrébb van. A berendezés a játszótér mellé került, bekerülési költsége 23 millió forint. Nettóban. Az alkalmatosság igénylői sem gondolták, hogy ennyire mélyen a zsebébe kell nyúlnia az önkormányzatnak, bár a pénzt rá a Continentál adta.

Hogy kell-e ilyen drága „budi”  vagy sem, nem az én tisztem megítélni, hiszen valószínűleg ráülni nem fogok, bár megkukkantani biztos. Tudjátok a kíváncsiság.




Hogy mennyire lesz biztonságban, az is a jövő függvénye és, hogy valóban nem kell karbantartani, az is egy másik kérdés, hiszen elektronikáról van szó és az elektronika ugye nem olcsó dolog. A javítása sem.

Felvetődik a kérdés, hogy nem lett volna-e elég egy „kőbudi”, a velejáró WC-s nénivel, melynek összköltsége, még a munkaerő megfizetésével sem érné el mondjuk 10 év alatt a 23 millát, megint egy másik kérdés. Ez nem vélemény részemről, csupán egy gondolatsor.

De ne csak én beszéljek. Képviselőnk Kovács Róbert megteszi helyettem. Egy biztos. Nem az Ő ötlete volt.

„Szeretnék egy bővebb és átfogó tájékoztatást adni a játszótér mellett telepítés alatt álló köztéri nyilvános illemhellyel, a beruházás előzményeivel, jelenlegi állapotával, jövőbeni használatával kapcsolatban.
Mindenekelőtt a költségek, nettó, kerekített árakon: maga a berendezés 13 millió forint, ehhez jön a közművekkel kapcsolatos engedélyeztetés, előkészítés díja (2 millió forint), a telepítés, közműbekötés, egyép építési munkák költsége (6 millió forint) továbbá egy, a Vízművek által előírt csőcsere, ami 2 millióval drágította meg a beruházást.

Itt érdemes elmondani, hogy azzal a döntéssel, hogy az illemhely végül a játszótéren kívülre, az átépített járdaszakasz mellé került (és nem a játszótér túlsó sarkára, ahogy eredetileg tervezték) jelentős összeget sikerült lefaragni a költségekből, mivel nem kellett minden közművet elvezetni kb. 30 méter távolságra.
A teljes költség tehát nettó 23 millió forint. Ez nem kevés, de ezért az összegért egy teljesen automatikus működésű, karbantartást nem igénylő, XXI. századi, minden igényt kielégítő és minden létező biztonsági és kényelmi kiegészítővel felszerelt létesítmény került telepítésre. A „személyzetet nem igénylő nyilvános illemhely” című műfajban ettől lejjebb sajnos csak a toi-toi van, ami ugyan olcsó, de nagy sikert nem aratott volna a Bársonyvirág utcában.
A beruházás előzménye az, hogy a Continental vállalat egy egyszeri összegű rendkívüli településfejlesztési hozzájárulást fizetett ki a kőbányai önkormányzatnak, mely összeg ma egyértelműen és kizárólag a Kertvárosban kerül elköltésre. Megválasztásom után ez utóbbiért is kicsit meg kellett harcolni, de ez most nem tartozik ide. Az viszont fontos körülmény, hogy miért pont egy illemhelyre kellett költeni ebből a pénzből. Még az elődöm, Agócs Zsolt kezdeményezett és szervezett annak idején egy lakossági „ötletbörzét”, kvázi helyi népszavazást arról, hogy mire költsenek a Continental-pénzből.

A lényeg: a kertvárosi közvéleménykutatás eredménye az lett, hogy nyilvános közösségi illemhelyre mindenképpen szükség van a telep központi részén, a játszótérnél. Nem tudom, hogy Agócs úr ezzel kapcsolatban a várható költségekről mennyire tájékoztatta a lakóközösséget, mindenesetre ez a döntés született. Amikor engem megválasztottak, én megörököltem ezt a helyzetet: sem okom, sem kedvem nem volt ezen változtatni, felülbírálni a közösség akaratát.

Annál is inkább, mert volt és van épp elég egyéb ügy, teendő, feladat, ami rám hárult, részben amiatt is, hogy elődöm hivatali ideje egy részében meglehetősen ignorálta a Kertváros dolgait.
Summa summarum: az illemhely beszerzése, a telepítés szervezése 2020 elején elkezdődött, a tervezett májusi átadást sajnos megakadályozta a Vízművek lassú és bürokratikus hozzáállása. Ezekben a napokban pedig az Elektromos Művek nem hajlandó intézni az engedélyeztetést, olyan papírok hiányára hivatkozással, amelyek igazolhatóan másfél hónapja részére megküldésre kerültek. Ezért most is egy feliratot láthatnak az arra járók, mely szerint a létesítmény még nem üzemel.

Reményeink szerint hamarosan viszont fog, néhány szó arról, hogy hogyan.
Mint említettem, ez egy teljesen automatikus működésű, rozsdamentes acélból készült, külön karbantartást, takarítást nem igénylő szerkezet. Minden használat után öntisztítást és teljes légcserét végez. Ez utóbbit belépéskor is. Érme bedobásával fog működni, a tolóajtó egy gomb segítségével nyitható és automatikusan záródik.

Beépített kommunikációs egység, világítás, fűtés, szellőzés, akadálymentesített és a szerviztértől elkülönített ügyféltér, segélyhívó rendszer, fogas, mosdó, tükör – csak a legfontosabb felszereltséget illetve szolgáltatásokat emeltem ki.
A magas bekerülési költségek ellenére értelmetlennek tartom azt a vitát, hogy mikor fog megtérülni a beruházás illetve mennyi bevételt fog termelni majd. Egy ilyen illemhely nem azért van, hogy az önkormányzat meggazdagodjon belőle.
Szintén értelmetlennek tartom azt a polémiát, hogy melyik nagyszülő bírja ki egy órán keresztül a játszótéren pisilés nélkül és melyik nem illetve melyik gyerek hány decilitert pisil. (Sajnos a korábbi posztnál voltak ilyen felvetések.) Ez az illemhely azért került telepítésre mert a kertvárosiak kedvezően fogadták a lehetőségét.

És főleg azért, mert úgy gondoljuk, hogy egy olyan szolgáltatást, komfortérzetet, élhetőbb lakókörnyezetet jelent majd a Kertvárosban, amelyet az ott élő emberek megérdemelnek és felelősséggel használnak majd.
Ez fontosabb annál, mint hogy hány darab százforintost lehet majd kivenni a gyűjtőperselyből havonta.”

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .